A túrázás és a pozitív szemlélet

Ebben a rövid cikkben a túrázásról és pozitív szemléletről írok, illetve, hogy ezek hogyan kapcsolódnak össze a hétköznapokban.

,,Szemem a végtelenbe néz. A szellő néha fel-fel támadó zúgása hallatszik csak, amibe szokott volt teljes egészében beleremegni az erdő, de mára lecsendesedett. Alszik a természet, a nyugodt csendben csupán egy-egy tovaszálló madár énekét hallani. A friss levegőtől piros az arcom. Egyre boldogabb és nyugodtabb vagyok, minél több időt töltök el ebben a földi csodaországban, amit úgy hívnak: természet. Átszellemültségemben észre sem veszem, milyen hosszasan időztem el."

Pillanatok, amikért érdemes élni. Amikor az ember igazán él. Amikor távol vagyunk a város zajától, a százhuszadik Insta REELS-től. Csak a valóságban élni, ahol lelassul az idő. 

Megnyugszik a lélek, lepihen az agy. Ahol a test végre újra találkozik a lélekkel és az ember végre eggyé lesz. Hazatérés. Csak ezzel az egy szóval tudom jellemezni.

Sok ember nem is tudja milyen ez az érzés. A pörgő városban, a hétköznapok sűrű, gyorsan elmúló pillanataiban sokszor elfelejtünk élni. Senki sem foglalkozik a testével a lelkével, csak sodródik a mindennapokon keresztül. Pedig jó néha egy pillanatra megállni. Hiszen a boldogságot nem a tucatnyi legújabb és legmenőbb ruhában, nem a kilencedik képernyőt bámulós órában találjuk meg. Hanem a természetben. Kütyük és folyamatos pörgés nélkül, meg persze pár erdőmerülést szintén támogató barátunkkal. Mozduljuk kicsit ki és szellőztessük ki a fejünket, egy hosszú hét után nagyon jól tud esni egy kis séta a szabadban.

Szerintem ennyi kell csak a boldogsághoz. Nem bonyolult. Nem kell hozzá két diploma, sem egy fényes bankkártya. Elég csak egy természetben gyönyörködni vágyó ember, meg egy pár kisebb-nagyobb sétára alkalmas cipő. Egy távolban elfutó őz, egy előttünk elreppenő pillangó megtanít megtalálni az apró szépségeket. És ezt nyugodtan átvihetjük az élet többi területére is.

 Azt hinnénk a szürke hétköznapokban nincs semmi szép. Már elfelejtettük keresni benne a jó dolgokat, legnagyobb motivációnk is maximum a hétvége. Meg kell tanulnuk (ha kezdetben tudatosan is) alkalmazni a pozitív látásmódot. Minden rosszban van valami jó, így minden kevésbé izgalmas és motiváló napban is meg kell találni az apró örömöket. Milyen csodás volt a napfelkelte, milyen jót ebédeltünk ma, újra adják a TV-ben egyik kedvenc sorozatunkat stb. Csak egy apró változtatás, törekvés és szebbé tehetjük az életünket. A következő lépés pedig a többiek meginvitálása a pozitív szemléletre. A jelmondat legyen: minden napban van valami jó.

És akkor a végére itt hagyok egy iszonyatosan elcsépelt közmondást, amire a kedves olvasó minden bizonnyal ráismer, ez alkalommal viszont kicsit átköltöttem a rend kedvéért:  Ha túrázol, nincs rossz élet, de még rossz nap se (lásd: Nincs rossz élet, csak rossz nap). Hiszen minden (átírt) közhelyben van valami igaz.            NEM IGAZ?:)

Az idézett szöveg és cikk írója: Sz. Kinga