Egy hét a Mátrában

Egy hetes Mátrai nyaralásom beszámolója, aminek során azt is összegyűjtöttem, hogy hova érdemes ellátogatni egy Mátrában eltötött hét során. 

Miért pont a Mátra?

Mikor először jártam a Mátrában, már akkor beleszerettem a hely atmoszférájába. A gyönyörű tájba, a nyári hűvösbe, az esti szél halk, egész erdőket megmozgató hangjába.Hosszas perceket merengtem távolba meredő tekintettel, figyelve az erdő mozgásait. A közelsége mindig nyugalmat hozott a lelkembe. Ha a Mátrában túráztam megszűnt minden, és csak a jelen pillanat volt. Eltűntek a bajok, eltűnt a szorongásom. Csak én voltam és a csodálatos, mindig változó, mindig más arcát mutató, de örök természet. Valóságos idill. Amíg valaki a tengerpartra vágyik, addig én a hegyek közt érzem magam önmagamnak. Akkor érzem, hogy "Na, megérkeztem!". Távol a zord, képmutató világtól. Ezek a napok után mindig más volt visszameni a "civilizációba". Amíg itt minden lelassult, addig ott folyt tovább az élet. De, ha ide visszatértem, olyan volt mintha mi sem történt volna, semmi nem változott. Talán ez az állandóság, ez a nyugalom adta azt a biztonságot számomra, amiért mindig visszajárok, amit itt mindig megtalálok, ha keresek. Kis túráim alkalmával gyakran figyeltem a misztikus fényeket, amint átszűrődtek a nap sugarai a vastag lombozatokon. Amikor elszállt mellettem egy pillangó, elsétáltam egy páfránnyal teli hegyoldal mellett, újra megcsodáltam a természetet. Ezt a varázst csak az érezheti át, aki átéli, egy fotóval nem lehet megörökíteni, nem tudja semmi átadni ezeket a hangulatokat. Emiatt vágyom én mindig vissza az erdőkbe, hegyekbe.

(BEFEJEZETLEN.)